A dinamika

A szó görög eredetű: dinamisz, a.m. erő; zenében a hangerősség tana. 1740-ig alig használtak a dinamikára vonatkozó, kottán is feltüntetett dinamikai utasításokat. Azt mindig az előadóművész határozta meg, mint ahogy minden ember – legtöbbször ösztönösen, de él a hangsúlyozás eszközeivel. A dinamika a zenei hatáskeltés egyik legfontosabb eszköze. A dinamika szorosan összefügg a ritmussal. Minden dinamikának fő értelme az ellentét.

Önmagában egy hang sem erős, sem halk nem lehet; a hangerő csak egy másik hanghoz viszonyítva érzékelhető. A klasszikus zenében a fokozatos erősítés (zenei műszóval: crescendo), és a fokozatos halkítás (decrescendo) alakult ki, de hallgatunk majd példát arra is, amikor nagyon erős hangzást igen halk hangzás követ, vagy éppen fordítva.

A barokk zene kevésbé, és mértékkel alkalmazza a dinamikát, viszont a klasszikus zene bővelkedik dinamikai hatásokban.

P é l d á k

1/ VI. szimfónia V. tétel. Ebben a zenei részletben a hangerő fokozatosan erősödik, majd fokozatosan halkul.

2/ III. szimfónia 3. tétel, Scherzo. Minden átmenet nélkül következik be a dinamikai váltás, a piano hangzást forte-hangzás követi.

3/ I. szimfónia IV. tétel. A zene pianóban indul, fokozatosan erős fortissimóba jut. Az erősítés végén azt várnánk, hogy enyhüljön a hangerő, ám Beethoven – meglepetésünkre – még fokozza azt, és csak utána folytatja mérsékelt hangerővel.

4/ Beethoven opus 57. f-moll zongoraszonáta. (Appassionata - szenvedéllyel). Beethoven a dinamikai hatásokat sok esetben igen erőteljesen alkalmazta zongoraszonátáiban is. Hallgassunk meg egy részletet Appassionata (szenvedéllyel) c. szonátájából. Két zongoraművész előadásában hallgathatjuk; a második interpretáció mérsékeltebb dinamikai váltásokat alkalmaz.

5/ Mozart C-dúr zongoraszonáta I. tétel. Halála előtt három évvel írta. Nem minden zeneműben vannak végletekig feszítve a dinamikai hatások. Ebben a zongoraszonátában sem, de ebben a kérdésben benne van az előadóművész felfogása is, jelen esetben Szvjatoszlav Richteré.

Mintha Salzburgban lennénk, s egy ékszerdobozt nyitnánk ki, úgy hangzik fel a Mozart muzsikája; a dinamikai váltások többnyire árnyaltak, néhol erőteljesek.

A hangszín

Mindnyájunk által ismert jelenség, hogy képesek vagyunk felismerni családtagunk, barátunk, munkatársunk hangját, még akkor is, ha nem látjuk az arcát. Miért? Mert minden egyes ember hangszíne kizárólag csak a sajátja; egyedi, akár ujjlenyomata.

Hasonló a helyzet a zenében. Ha nem is látjuk, hogy milyen hangszer szólal meg, azonnal felismerjük a zongora, a trombita, a hegedű stb. hangját, hangszínéről. Ebből következik a szabály: Minden hangszernek – azonos rezgésszám mellett – más és más hangszíne van.

A hangszín bonyolult kérdés, elég röviden annyit tudni, hogy a hangszín a felhangok számától és erősségétől függ. Ezek a kérdések már a fizika, s azon belül az akusztika körébe tartoznak.

P é l d á k:

1/ Nagyon szép hangszíne van a hárfának. Ritkán halljuk, ezért szerepel a példák között egy rövid részlet Händel: B-dúr hárfaverseny I. tételéből.

Boieldieu, Francois Adrien /1775-1834/ francia, Dittersdorf, Karl Ditters von /1739-1799/ német zeneszerző írtak hárfaversenyeket; ma már ritkán kerülnek előadásra.

2/ Úgy tartják, hogy a hangszerek királya az orgona. Bach egyik orgonaművéből hallgatható meg egy részletet.

3/ S ha már szerepelt a hangszerek királya, illik, hogy a hangszerek királynőjét is meghallgassuk, a hegedűt.

S mint az előzőekben, néhány példa következik Beethoven szimfóniáiból.

4/ Beethoven: VI. szimfónia 3. tétel, Scherzo. Figyeljük meg, hogy rövid idő alatt a zenekari hangzás hangszercsoportokon keresztül az oboára vált, melyhez be-bekapcsolódik a fagott meleg hangszíne.

5/ VI. (Pasztorale) szimfónia II. tétel. Az egyik legszebb példa. Beethoven a második téma ismétlésénél a gordonkák hangszínét szinte észrevétlenül rásimítja a fagott hangszínére. Ha nem figyelünk, észre sem vesszük.

6/ IV. szimfónia 1 tétel. A hangszínváltások sorozatát figyelhetjük meg. A második téma a fagotton indul, átveszi tőle az oboa, csatlakozik hozzá a fuvola, majd a hegedűk következnek; ezután unisono átvezetés kezdődik a mélyvonósokon, az átvezetés lezárásában már az egész zenekar részt vesz; közben a hangerő emelkedik. Az átvezetés lezárása után a fúvósokon indul az „új második téma”, pianóban; a folytatás hasonló. Itt a hangszín váltásainak az iskolapéldáját hallgathatjuk! Próbáljuk meg elképzelni, ha csak egy hangszeren hallanánk!

7/ VI. szimfónia IV. tétel. Címe: A vihar. Zivatar. Kérem megfigyelni, hogy a zenei hangok, s természetesen a hangszerek hangszíneivel a zeneszerző hogyan »festi le«, varázsolja elénk

Ø az eső eleredtét,

Ø a vihar közeledtét, majd hirtelen kitörését,

Ø a villámlást-dörgést,

Ø a szél fütyülését,

Ø a vihar félelmetes tombolását, majd lassú elvonultát (mikor már mintegy távolból halljuk az ég egy-egy rövid mordulását),

Ø végül kisüt a nap, és Beethoven az oboa dallamával és hangszínével mutatja be az égen feltűnő szivárvány rajzát (ez a rövid dallam hat hangból áll, ismétlésre kerül).

Figyeljünk fel arra is, hogy bármily tökéletesek hangszereink, mégis, az emberi hang – a vox humana – rendelkezik a legcsodálatosabb hangszínnel.

8/ Spanyol dal. Először egy ritkán hallható spanyol dal hallgatható, annak egy részlete, Placido Domingó énekel.

9/ Puccini: Tosca, Tosca imája. A hölgyek sem maradhatnak el, az ária részlete következik Tokodi Ilona előadásában.

Összegezve az eddig írtakat

A rendszeres zenehallgatás során alakul ki az a képesség, hogy egyidejűleg tudunk figyelni az elhangzó zene elemeire, más szóval: a zene kifejezési eszközeire. A klasszikus zene a négy elem egybekapcsolódásának, összetartozásának magasrendű szintézisét valósítja meg.

A figyelem azonban nem korlátozódhat csupán e négy elemre, hanem kapcsolódik hozzá a zene üzenete, mondanivalója; erről az elemzéseknél lesz szó bővebben.

S amit még fontos tudni: a klasszikus zenét hallgatva, a szerkezet pillanatról-pillanatra nyomon követhető és felismerhető. Tehát a klasszikus zenét nem lehet „háttér-zeneként” hallgatni, fokozott figyelmet követel, különben nem jön létre a megértés, az esztétikai élmény.

A klasszikus zene szerzője nem engedi meg, hogy hallgatója közömbös maradjon; figyelem, gondolkodás nélkül hallgassa muzsikáját. Mindent megtesz azért, hogy a figyelmet, az érdeklődést fenntartsa, akár a jó szónok. Mindezekről a későbbiekben lesz szó.

Csupán egy mondattal érintem a barokk zenét, ami olyan, mint egy barokk épület, vagy akár egy barokk templom. Bármely részletét önállóan is szemlélhetjük (pl. kapubejárat, ablakrózsa, oltár, freskók stb.), gyönyörködhetünk benne.

Egy kicsit hasonlatos a helyzet a barokk zenében is; bárhol kapcsolódunk a zene hallgatásába: érthetjük, élvezhetjük.

További ismeretek

Az ismétlés

Egy kérdéssel kezdjük.

Mi teszi emlékezetessé és kedveltté a dallamokat?

A válasz egy szó: Az ismétlés. A többszöri meghallgatás.

A legtöbb magyar népdal két dallamsorból áll. Az első, a második és a negyedik sor dallama egyforma, a harmadik sor dallama eltérő. Ugyanaz a dallam rövid időn belül háromszor ismétlődik, mégsem unalmas. Sokkal szembetűnőbb, ha betűszkémával jelölöm:

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, A

Azt hallottam kis angyalom, véled esett el a ló. A

Kitörted a karodat, mivel ölelsz engemet, B

Így hát kedves kis angyalom, nem lehetek a tied. A

1/ Az első sor dallama háromszor hangzik el, mégsem unalmas.

Minden zenében sok az ismétlés, természetesen a klasszikus zenében is; tapasztalni fogjuk az elemzések során, ahol további magyarázattal is szolgálok.

2/ Hallgassunk meg egy példát a szórakoztató zene dallamai közül. Johann Strauss: Kék-Duna keringő kezdete. Sokszor ismétlődik a pár hangból álló motívum, ám egy kicsit mindig másképpen.

3/ Bach: h-moll prelúdium. A zene oly könnyed, olyan légies, mintha nem is itt a földön hangozna el. Alexander Xiloti zongorázik. /Olasz nemzetiségű volt./

4/ VI. szimfónia I. tétel. A zene folyamatában figyeljünk fel a dallam egy részletének (motívumának) többszöri ismételgetésére.

5/ IX. szimfónia III. tétel Trió. Sokak szerint dallama egy orosz népdal lehet: Áll egy kicsi nyírfa a réten. Már a szimfónia bemutatásakor azt írták róla: hangszerelése, a muzsika hangzása varázslatos, elbűvölő.

A variáció

Az ismétlés nem mindig jelent mechanikus másolást, hanem gyakran párosul variációval, variációs feldolgozás formájában történik az ismétlés.

A szó általános jelentése: változat.

Zenei jelentése: A zenei téma (dallam) ritmikai, harmóniai, illetve melodikai szempontból való átalakítása oly módon, hogy annak lényege megváltozna. Minden zenei stílus él vele, legjobban talán a jazz.

Művészeti berkekben ugyancsak régi a szabály, mely latin nyelven így hangzik: Varietas delectat. (e: varietász delektat) Vagyis: A változatosság gyönyörködtet.

Természetesen a klasszikus zenében egy téma (zenei mondat, zenei gondolat) variációja nemcsak gyönyörködtet, hanem új értelmet is nyer a zene szövetében. Az elemzések során tapasztalni fogjuk.

1/ Először „Hull a szilva a fáról” című népdalt és variációit hallgathatjuk Németh Lajos, Kossuth-díjas cimbalomművész előadásában.

2/ Az előző művész előadásában egy orosz népdal, és variációi hallgathatók.

3/ Bach: h-moll szvit egyik tételét hallgatjuk.

4/ Beethoven: VI. Pasztorale szimfónia V. tételének első témáját és annak variációs feldolgozásait hallgatjuk.

5/ Úgy tartják, hogy Beethoven szimfóniái közül a legnépszerűbb és a legismertebb az V. Sors szimfónia. Most a II. tétel első témáját és annak variációs feldolgozásait hallgathatjuk.

6/ Befejezésül Haydn: Üstdob szimfóniájának II. tételét hallgatjuk meg, mely zenei formáját tekintve is variációs tétel. Mindig ugyanaz a dallam hangzik el, ám mindig másképpen.

Tárgymutató

szvit, fr - /suite, a.m. „kíséret”, sorozat, folytatás, ciklus/, a többtételes kompozíciók legrégibb formatípusa; táncok összefüggő sorozatát jelenti, hangszeres műforma, a 17. században 4-9 volt a tételek száma, melyek különböző karakterűek voltak, a barokk korszak egyik uralkodó típusa, < vissza

unisono, ol – egybehangzóan, egyszólamúan /kell előadni/, akár énekesek, akár zenekar adja elő a zenei részt; kottán feltűntetett zenei műszó, utasítás < vissza