Az I. Szimfónia elemzéséhez tartozó diavetítés anyaga a letöltés gombra kattintva menthető a számítógépre. Az „Elso_szimfonia.rar” fájl tartalmának kicsomagolása után, a bemutató a PowerPoint program segítségével tekinthető, hallgatható meg.

I. szimfónia – C-dúr, opus 21

A szimfónia I. tétele

Adagio, 4/4 – Allegro con brio 2/2 - szonátaforma

I. Expozíció

Az I. tétel muzsikáját rövid bevezető zene előzi meg (ez az Adagio); szerepe: előkészíteni a tétel, az Allegro indítását. Rövid bevezető zene szerepel a IV. tétel előtt is.

Az első téma könnyedén lendülő, ismétlésre majd egyik motívumából lezárásra kerül.

Rendkívül energikus az átvezető rész zenéje, mely akár önálló témának is beillene, ami szintén lezárásra kerül, s rögtön kezdődik →

a második téma, ami könnyed, játékos; először a fúvósok, majd a vonósok adják elő; a téma másodszor is elindul, anyagából lezárásra kerül.

Az újabb átvezető rész forte dinamikájú, majd a második téma moll változata a basszusban jelenik meg.

Ezután ismét fortissimóban hangzik el egy energikus átvezetés, majd rövid (szinte észrevétlen) záró téma után, lefele haladó rövid átvezetés az expozíció megismétlését készíti elő.

A szonátaforma szabálya szerint az expozíció – ún. témákat bemutató sora – ismétlésre kerül.

II. Kidolgozás

A kidolgozás három rövid szakaszra tagolható.

Mindhárom szakaszban az első és a második téma egyes motívumainak feldolgozása szerepel.

1./ Az első szakaszban az első téma és a második téma egy-egy motívumának összekapcsolása rövid kis periódust alkot, egy akkorddal lezárásra kerül, s ami még kétszer ismétlődik. (Az első témából a staccató-motívum; a második témából az ún. szinkópás-motívum szerepel a periódusban.) staccato - szinkópa

Ezt követően moll-hangnemben folytatódik a zene és az első téma egyik motívumának háromszori ismétlését halljuk.

2./ A második rövid szakaszban egy motívum négyszer ismétlődik.

3./ A harmadik szakaszban az első téma kezdő motívuma kerül feldolgozásra, ismétlésekre. Közben a dinamika fortissimóba jut, ez a tétel csúcspontja, majd három erőteljes zenekari akkord után az átvezetés lassú, lefele haladó pár hangja jelzi, hogy a reexpozíció következik.

III. Reexpozíció

A visszatérésben az első téma erőteljesebb, a teljes zenekar játssza, ismétlésre kerül, utána rövid kidolgozási rész következik. Elmarad az első és második téma közötti átvezető rész, míg a második témától kezdődően a zenei anyag pontosan egyezik az expozíció anyagával.

IV. Kóda

A kóda két szakaszra tagolható, ahol a motívumoké a főszerep.

A szimfónia II. tétele:

Andante cantabile con moto 3/8 – szonátaforma

I. Expozíció

Az első téma a klasszikus zene rangjára emelt, táncot idéző menüett, mely fugató feldolgozású.

A második téma mintha az első rokona lenne, ismétlése variációs formában történik. A folytatásban a téma utótagja (utótag) hangzik el, ami lezárásnak is tekinthető.

A zárótéma alaphangját az üstdobon elhangzó ritmusképlet adja.

Az expozíciót az első téma kvartlépése ( 1-4 )zárja le (Ez nem más, mint az elhangzó dallam első két hangja!) (A kvartlépés tehát két hangból álló motívum; a szolmizációs rendszerben dó-fá; kvart – a zenében az alaphangtól számított negyedik hang; C-dúrban: c-d-e-f, a negyedik hang az f.- tehát c-f.)

A szonátaforma szabályai szerint az expozíció bemutató sora ismétlésre kerül.

II. Kidolgozás

A kidolgozási rész rövid, végtelenül egyszerű, mégis „klasszikus”. Bevezető akkordok után a „kvart-motívum” ismételgetéseit halljuk. A szakaszt a vonósok, és a fagott ritmikus lüktetése festi alá. Igen poétikus hatású.

A folytatás is hasonló. A lüktető ritmus most az üstdobon jelenik meg, a kidolgozási szakasz végén pedig egy kisebb csúcspontra emelkedik a dinamika.

III. Reexpozíció

Az első témához először a gordonkákon, majd a vonósokon ellenpont járul. A továbbiakban minden az expozícióval megegyezően történik.

IV. Kóda

Először az első téma hangzik el (most nem fugató), ezután a téma egyik motívumát halljuk, majd annak, illetve a témának lezárását. Ezután mintha újra indulna a kidolgozási szakasz muzsikája, ám a kürt hangjai után, lezárásra kerül a kóda, illetve a tétel.

A szimfónia III. tétele: Menuetto

Allegro molto e vivace, 3/4

ABA – háromrészes forma.

A/ A kor zenei gyakorlatát illetően ebben a tételben menüettnek kellene szerepelnie, ami csupán nevében az, mert Beethoven valójában egy „modern scherzó”-t. komponált.

Tempója rendkívül lendületes. Dallamvonala nem más, mint egy skálamenet. Elhangzása után megismétlődik, majd a motívumok, a ritmika, a harmónia váltásaival folytatódik a muzsika.

Folyamatábra alkalmazása nem megoldható.

B/ Trió

A trió, jellegét tekintve, a menüett kiegészítője; dallama „egy hangon” hangzik. Ritmikája hasonló a menüettéhez. Mesteri és művészi a hangszerelés.

A korabeli kritika így írt róla: „A trió leírhatatlanul édes hangzású.”

A/ Változatlanul ismétlésre kerül a menüett.

A tételt hallgatva figyeljünk fel

Ø a ritmikai, dinamikai váltásokra,

Ø a zenekari hangzás szépségeire, a hangszínváltásokra,

Ø a dallamból készített motivikus részletekre.

Figyeljünk fel továbbá Beethoven zenei ötleteire, leleményességére, ahogyan

ahogyan szegénységből gazdagságot varázsol.

Ezúttal nem kell figyelni a folyamatábrát, nem kell gondolatainkat a zenei folyamatra, történésre irányítani, csupán élvezni, gyönyörködni a muzsikában.

A szimfónia IV. tétele

Finale: Adagio – Allegro molto e vivace, 2/4

Szonátaforma

A tételt rövid, lassú tempójú bevezető zene előzi meg, ez az Adagio, szerepe a tétel előkészítése. A zene hangzása kissé patetikus, ünnepélyes. Ezzel ellentétes hangzású a tétel, illetve első témájának hangulata: a tempó gyors, élénk.

A tétel zenéjét legjobban a kicsattanó, a szikrázó jókedv, mindenképpen a pozitív életszemlélet szavakkal lehet jellemezni; Beethoven a zeneszerzői pálya elején van. A zenei hangzás szárnyaló, tobzódó, elegáns; mondanivalójában súlytalan, pontosan megfelelt az akkori főúri szalonok miliőjének.

I. Expozíció

A bevezető zene hangulata várakozást keltő, komoly, ünnepélyes hatású, ám a belépő első téma dallama fürge, eleven mozgású; játékos, táncos lendületű; jókedvre hangoló. Dallama egy felfele haladó skála-motívum /az egész tétel uralkodó motívuma/; elhangzása után anyagából lezárásra kerül.

Az átvezető rész zenei anyagát szintén a skála-motívum határozza meg; először lefele halad, majd kétszer felfele a mélyvonósokon.

A második téma hangulata könnyed, játékos; magasba lendülő. A dallam egyik motivuma szekvenciális fejlesztésre kerül, melynek dinamikája fokozódik.

A folytatásban a zárótéma következik (valójában rövid, három hangból álló motívum), mely négyszer hangzik el, váltakozva piano, és forte hangerővel.

II. Kidolgozás

A kidolgozás rövid, melyben a főszerep szintén a skála-motívumé. A hangulat mindvégig vidám, játékos. A motívum először a hegedűkön hangzik fel, többször ismétlődik, majd minden átmenet nélkül fortissimóba vág a zenekar, majd folytatódik a motivikus játék. Beethoven ide-oda dobálja a motívumot a hangszerek és hangszercsoportok között, ahogyan az önfeledt jókedv csapong egy vidám társaság tagjai között. (Figyelem! Más a dallama a skála-menetnek, mint a skála-motívumnak; a jelölés is eltérő!)

Fokozatos erősítés után a kidolgozás csúcspontjához érkezünk. Ezután az első téma eleje többször is nekiindul – akárcsak az expozíció végén –, s egy rövid kis átvezetés után következik a reexpozíció.

III. Reexpozíció

A reexpozíció némi rövidítéssel (ez az első téma utáni részre vonatkozik) ismétli az expozíciót. A különbséget a folyamatábrák sorainak összehasonlításakor látjuk. Beethoven a reexpozíció végén ismételt és disszonáns fermátát alkalmaz, majd ötször szalad neki az első témának, s kezdődik a kóda.

IV. Kóda

A kóda elején az első téma hangzik el, majd a skála-motívum ismétléseit halljuk, ami fortissimóba jut, majd egy új motívumot hallunk, ez a kóda-motívum, melynek dallama olyan, mint egy indulóé. Ismétlése után a skála-motívum társul hozzá, majd energikus forte lezáró akkordok fejezik be a tételt, illetve a szimfóniát.

Tisztelt Hallgató!

A részletes elemzés megismerése, illetve a tétel többszöri meghallgatása után már a folyamatábrát sem kell tekintetünkkel követni; biztonsággal eligazodunk, és hallás útján is felismerjük a zenei témákat, átvezetéseket, motívum-feldolgozásokat stb.

A zenei témák vidámak, szórakoztatóak, a motivikus játék könnyedén hangzik, ám vigyázat: a klasszikus zenét nem lehet háttér-zeneként hallgatni! Nem egyszerűen csak figyelemre van szükség, hanem fokozott figyelemre! – különben elveszítjük a zenei történések alakulását.

Biztos vagyok benne, hogy ez a muzsika – legyen bármily fárasztó a napunk –, jókedvre hangolja közérzetünket, feledteti az élet apró kis bosszúságait, sérelmeit; kikapcsol a hétköznapok világából.

Romain Rolland (1866-1944) francia regény- és esszéíró, Nóbel-díjas (1915), zenetörténtet is oktatott a Sorbonne-on, a Vie de Beethoven című regényében így ír:

„Beethoven, aki egyedül és boldogtalanul élt Bécsben, szülőföldjének emlékeihez menekül, akkori érzésvilága visszhangzik lelkében, s ebben a szimfóniában.”

Tárgymutató

adagio ol – igen lassan (adandó elő); tempóelőírás; szimfóniák, szonáták, kamarazenei művek lassú tételét általánosítva adagio-nak szokták nevezni (ez többnyire a 2. tétel, ritkábban a 3. tétel helyét foglalja el; lassú, bensőséges hangulatú zenemű (tétel) < vissza

kromatika gör-lat – színezés; az egész hangok közé módosításokkal, félhangokat is beiktató tizenkét fokú hangrendszer. Gondoljunk a zongora billentyűire: ha a c hangról a fehér billentyűkön jutunk el a következő c hangig, akkor a C-dúr skála került lejátszásra; ha felfele /vagy lefele/ haladva leütjük a fekete billentyűket is, akkor kiszíneztük a skálát; már az ókorban is használták és a madrigál korszak is kedvelte: a felfokozott érzések kifejezője; Mozart is gyakran élt vele, Beethoven mértéktartással < vissza

patetikus gör-lat – 1. lángoló, heves érzéssel telt; szenvedélyes 2. emelkedett, fenséges, szárnyaló 3. az esztétikai lexikon a patetikus szónál a pátosz szóra utal (görögül pathosz), amelynek jelentése: szenvedés – esztétikai minőség (A szemelvények között található:Bevezetés az esztétikába címszó alatt erről többet olvashatunk. Még többet az Esztétikai Lexikonban!) 4. Patetikus szimfónia – Csajkovszkij, Pjotr Iljics (1840-1893) 1893-ban komponált h-moll szimfóniájának általánosan elfogadott karakterjelző mellékneve. < vissza

periódus gör-lat – szakasz; időszak, korszak 2. ismétlődő, visszatérő időköz 3. zene: több zenei mondatból álló egység (legalább kettő); a.m. „körfutás”, körmondat, többnyire 8 ütemből álló zenei gondolat, önmagában is zárt egységet mutat (Gondoljunk a példák során megismert magyar népdal első sorára: A csitári hegyek alatt régen leesett a hó,) < vissza

staccato ol – szaggatottan, azaz röviden; az egyes hangoknak határozott elkülönítésére, különválasztására utal; ellentéte a legato (kötve), ahol megszakítás nélkül, folyamatosan kell játszani a hangokat < vissza

szinkópa gör-lat – (a.m. „elmetszés”, „szétvágás”) az ütem súlytalan tagjának a következő ütem súlyos tagjával való összekötése, ami a hangsúly eltolódásával, s a normálistól eltérő metrikai és dinamikai tagolással jár; alkalmazása a zene menetében feszültséget, a hallgatóban nyugtalanságot kelt < vissza

utótag – általában a zenei témából, vagy annak egy motívumából készített, és a témát lezáró motivikus anyag, illetve dallam < vissza