Mi a zene?

Sokszor a legegyszerűbb kérdésre sem adható pontos válasz. Ez így van a tudományokban és a művészetekben is. Csak néhányat említek: Mi az anyag? Mi a mozgás? Mi az idő? Mi a tér? Ezekre a kérdésekre, ókortól-napjainkig sokféle választ adtak a gondolkodók: tudósok, művészek egyaránt.

Napjainkban, arra a kérdésre, hogy mi az anyag, már nem is adható válasz; van, aki azt mondja: történés, mások: sugárzás. Egyet azonban mindenki hangsúlyoz, és siet hozzátenni: pontos válasz nem adható, minden tekintetben kielégítő, egyértelmű meghatározás nem létezik.

Tárgyunkat illetően gyűjtöttem néhány meghatározást, véleményt, állásfoglalást, ahogy tetszik, s nekem is rögtön hozzá kell tenni, hogy az idézett mondatok, vélekedések filozófiai-, esztétikai rendszerekbe, illetve, történelmi korok gondolkodásába tartoznak; a művészetről vallott akkori elméletek köréből valók, melyeket alaposabban kellene ismernünk ahhoz, hogy napjaink értékítélő mérlegére helyezzük.

Úgy tűnik, hogy nincs egyetlen, végső igazság, csupán tiszteletre méltó vélemény, a végtelen idő egy adott pillanatában. Az igazságot maga a „zene” szó rejti, s talán ez teszi lehetővé, hogy mindig érdeklődéssel, újabb- és újabb kérdésekkel ostromolja az emberiség a természetbe zárt titkok rejtelmeit, legyen tudományról vagy akár művészetekről szó.

Platon /i.e. 427-347/ görög filozófus

A zene harmónia (szabályozott hangviszonyok), rüthmosz (táncszerű mozgás) és logosz (nyelv) egységéből áll.

Ritmus és dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal – azt, aki helyes elvek szerint nevelkedik – rendezett lelkű emberré teszik.

A zene nem végződhet másutt, mint a szép szeretetében.

Arisztoxenosz (i.e.354-300) - tarentumi ógörög elmélettudós

A zene két dologból áll: észlelésből és emlékezésből; a keletkezőt észleljük, a megtörténtre emlékezünk.

Augustinus, Aurelius /Szt. Ágoston/ – hippói püspök /* kb. 354 - † 430/

A zene /…/ a helyes mérték szerinti alakítás (modulálás) ismerete.

Cassiodorus, Senator, Flavius Magnus Aurelianus /kb *485 - †580/ római író A zene az a tudomány, melynek tárgyát a hangokban rejlő számviszonyok alkotják.

Egy keleti bölcs:

A zene olyan, mint az élet. Sokkal inkább érzéssel és ösztönszerűen kell játszani, mintsem szabályok szerint.

Konfuciusz (Kong fu ce) i.e. 551 - 478 – kínai bölcs és vallásalapító:

Emberi kultúránk gerince a jellem. A zene a jellem virágzása.

Rabindranaath Tagore (1861 - 1941) hindu költő és zeneszerző

A kezdet kezdetén a teremtés első hangjai a vizek nyelvén, a szél haragjában szólaltak meg. Bármennyire megváltozik is, a zene mindig az ember nagyszerű alkotása marad. A rezgések hatalmas skálájának csupán kis szakaszával kísérletezünk; közlési vágyunk szolgálatába állítottuk, és megtaláltuk benne az élet rebbenését. Úgy érzem, a türelem, a szeretet és a társadalom harmóniája a művész élet- és alkotásmódjának mellékterméke lehet és kell, hogy legyen.

Szeretném hinni, hogy a szépség és az igazság, e két nagy tanítás érettebb, tudatosabb és kiegyensúlyozottabb civilizációhoz vezet, ha úgy kapcsolódnak össze, mint a zenében, ahol a rend alapja az önuralom és a megértő nyugalom.

Szavakkal el lehet kendőzni az igazságot, a zenében ez aligha lehetséges. Bármennyire is visszaélnek vele, ha figyelmesen hallgatjuk, felfedezzük benne a mételyt.

Mindenesetre úgy érzem, a muzsikus feladata az, hogy megőrizze bizalmunkat a világban és világ belénk vetett bizalmát, hogy segítsen kifejezni igazi érzelmeinket. Ezt a felelősséget vállalva a zene legszebb emberi törekvéseinkre épít, és mélységesen gyógyító hatású, megteremti a testi és lelki, az érzelmi és értelmi élet harmóniáját, egyesíti a lelket és a testet.

Boethius, Anicius Manlius Severinus /?480 - 524?/ római filozófus, író és költő Az összhang művészete az a képesség, amely a magas és a mély hangok különbségeit az érzékeléssel és az értelemmel mérlegeli.

Gottfried, Johann – A zene jelenti egyáltalán a hangok művészetét, tehát a helyes ének, játék és komponálás tudományát.

Leibniz, Gottfried Wilhelm (1646 - 1716/ filozófus, természettudós

A zene a lélek öntudatlanul végzett aritmetikai művelete, viszont nem számviszonyokat érzékelünk, hanem szerkezeteket.

A zene a szellem rejtett számoló tevékenysége, amely nem veszi észre, hogy számol.

Mattheson, Johann /1681 - 1764/ német zeneszerző és zenei író

Eszerint a zene valóban alapos meghatározása, melyből semmi sem hiányzik, és amelyben semmi sem fölösleges, így hangozhatna: a zene annak tudománya és művészete, miképpen alkossunk alkalmas és kellemes hangzatokat, hogyan fűzzük őket helyesen egymáshoz, és hogyan adjuk elő ezeket a legkecsesebben, hogy jólhangzásuk növelje Isten dicsőségét és minden erényeket.

A zeneművészet a természet kútjából meríti vizét, nem pedig az aritmetika pocsolyájából.

Diderot, Denis (1713-1784) francia filozófus, író, esztéta

Hogy lehet az, hogy a festészet, a költészet, a zene közül az utóbbi az, amelynek kifejezési eszközei a legönkényesebbek, mégis ez szól hozzánk és lelkünkhöz a legerőteljesebben?

Rousseau, Jean-Jackes /1712-1778/ az újkor egyik bölcse, gondolkodó

A zene a hangok kombinálásának művészete a fül számára kellemes módon. (Kevesen tudják, hogy Rousseau „Falusi jós” címmel vígoperát is írt, melyet Operaházunk is játszott, ezelőtt, kb. 20 évvel; a zeneszerzésre vonatkozóan matematikai módszert dolgozott ki.)

Sulzer, Johann Georg /1720-1779/ neves svájci esztéta

Láttuk, mi is a zene tulajdonképpeni lényege – hangok sorozata, amelyek a szenvedélyes érzésből születnek, következésképpen azt ábrázolják.

Koch, Heinrich Christoph /1749-1816/ német zeneelmélet író

Zene. Manapság ezzel a szóval jelölik annak művészetét, hogyan fejezzünk ki érzéseket hangok segítségével.

Hegel, Georg Wilhewlm Friedrich /1770-1831/ a német filozófus, a klasszikus német filozófia és esztétika korszakos jelentőségű összefoglalója és betetőzője A zene kadenciával ellátott indulatszó.

Egy másik nehéz kérdés. Mi a dallam? – Hegel a következő választ adja: A lélek szabad hangjai a zene mezején.

Ludwig van Beethoven (1770-1826) zeneszerző

„A zene a szellemi élet közvetítője az érzéki élethez.”

Schopenhauer, Arthur /1788-1860/ német irracionalista filozófus

A zene „a világ benső lényegének képe” és a metafizikában rejlik.

Wagner, Richard /1813-1883/ a 19. századi drámai zene kimagasló újjáformálója, a zene egyik legeredetibb, legnagyobb hatású lángelméje

A zene: asszony. Az asszonyi természet a szerelem: a befogadó és a befogadásban fenntartás nélkül odaadó szerelem.

Hanslick, Eduard 1825-1904/ zenekritikus, esztéta

A hangozva mozgó formák alkotják a zene egyedüli és kizárólagos tartalmát és tárgyát. A zene a hangokban és művészi kapcsolataikban rejlik.

Hausegger, Friedrich von 1837-1899/ osztrák zeneesztéta

A zene lényege a kifejezés, az erkölcsileg megtisztított, legnemesebb hatássá fokozott kifejezés.

Webern, Anton /1883-1945/ osztrák zeneszerző

A zene „törvényszerű természet, a hallásra vonatkoztatva.”

Mi is a zene? A zene nyelv. Az ember ezen a nyelven gondolatokat akar kifejezni; de nem olyan gondolatokat, amelyek fogalmakra ültethetők át, hanem zenei gondolatokat.

Schering, Arnold (1877-1941) zenetörténész

A zene alakot öltött eszme.

Lukács György (1885-1971) filozófus, esztéta

A zene az érzések totalitását ábrázolja, minden érzést felszabadíthat. Messze meghaladja azt a varázst, azt a lelki atmoszférát, amelyet maguk a szóösszefüggések alakítanak.

A zene a beszédhez képest képzeletszerű, tárgyiassága meghatározatlan; a gondolkodás a valóságról folyik, a zene nyelvén.

A zene egyidejűleg van a legtávolabb és a legközelebb az élethez, a valósághoz.

Kurth, Ernst (1886-1946) svájci zenetudós

A zene nem a természet visszatükröződése, hanem a természet talányos energiáinak önmagunkban való átélése.

Eliot, Thomas Stearns (1888-1165) angol költő, kritikus, drámaíró, esszéíró

A költészet és a zene olyan dolgokat fejez ki, amelyekre nincsenek szavak, de amelyeknek azért van jelentésük.

Georgiades, Theodor /Thrasybulos/ (1907-1977) görög származású német zenetörténész

A zenének az objektív valósághoz közvetlenül semmi köze nincs, látszólag minden közvetítés nélkül fejezi ki az ember legbenső lényegét.

Eggebrecht, Hans Heinrich /1919-1999/ világhírű zenetörténész

Az európai értelemben vett zene matematizált érzelem, illetve érzelemmel telített mathészisz.

Yehudi Menuhin (1916-1999) amerikai hegedűművész

A zene az emberiség öröklött érzéseit, eszményeit testesíti meg és fejezi ki; az ember kapcsolatát a természettel és önmagával.

A zene legszebb emberi céljainkat segíti; megteremti az értelmi és érzelmi élet harmóniáját, egyesíti a testet és a lelket.

A zene struktúrája része a természet struktúrájának.

A zene szavak nélkül is képes összekapcsolni az érzést a gondolattal.

Wittgeinstein, Ludwig (1889-1951) osztrák filozófus

A zene az a művészet, ami a maga eszközeivel megbabonázza értelmünket.

Stockhausen, Karlheinz /1928-2007) német zeneszerző, az elektronikus zene egyik kezdeményezője

A zenének nem az a dolga, hogy testmasszázs és hullámfürdő, hangzó pszichogram, hangokba átültetett gondolati program legyen – a zene mindenekelőtt a tudat fölötti kozmikus elektromosság hanggá lett árama.

R i h m, Wolfgang (1952 - osztrák zeneszerző

Vedd úgy, mint a jéghegy csúcsát: a zene szabadság, időre szabott hang-jelírás, alakok elképzelhetetlen sokaságának nyoma, az idő színezése és formálása, az energia érzéki kifejezése, az élet képe és igézete, ugyanakkor ellenképe, ellenvázlata: a Másik (amelyről mint olyanról nem tudhatom meg, micsoda).”

Cage, John /1912-1992/ - amerikai zeneszerző

A kortárs zene legszembeszökőbb tulajdonsága az, hogy minden egyes művész a maga belátása szerint dolgozik, nem pedig széles körben elfogadott eljárások alapján; tízből kilenc esetben nem is értenek egyet egymással.

A zene problémája a személyiség integrációjának problémájával párhuzamos…

a zenében a tudatos és a tudattalan értelem, a Törvény és a Szabadság együtt létezik.

A zene archaikus célját

– az Értelem megnyugtatását és lecsendesítését az isteni hatás befogadása előtt –

ma az Értelemhez való viszonyában kell gyakorolnunk,

mely Értelemnek a technológiai fejlődés révén mindannyian részesei vagyunk,

s mely Értelem ma összezavarodott, nyugtalan és hasadt.

Sokszor megkérdeznek, hogy miként határoznám meg a zenét.

Hát így.

Munka.

Ez a végső következtetésem.

Magyar Értelmező Kéziszótár – 1. Hangoknak a dallam, a ritmus és harmónia eszközeivel kisebb nagyobb művé való egybe kapcsolása, mint művészet.

Összefoglalva:

Arra a kérdésre, hogy Mi a zene? – pontos, egyértelmű válasz, minden tekintetben kielégítő meghatározás nem adható; erre sem a tudomány, sem a művészet nem képes.

Különböző korok gondolkodói – filozófusok, esztéták, művészek – különböző módon próbálják a fogalmat megragadni, meghatározni, s ez így van jól. Minél több választ megismerünk, annál teljesebb a kép.

A kérdésre adott válaszok alapján megállapítható, hogy a pluralizmus palettája egyre bővül: minél többet tudunk meg a zene természetéről, az emberi lélek érzelmeinek rejtelmeiről, annál közelebb kerülünk az igazsághoz, a zene lényegéhez. Az igazsághoz sem vezet egyetlen út, a zene meghatározásához sem. A titkot megfejteni talán soha senkinek nem fog sikerülni, mert magában a z e n e szóban rejlik. Olyan, mint az atommag. Mélyen őrzi titkait.

A kérdésre adott válaszok summája egy mondatban is megfogalmazható; nem én találtam ki, valahol olvastam:

Senki nem tudja, mégis mindenki tudja,

de

másként.